Tudjuk-e mit akarunk a gyerektől?

Általában biztosak vagyunk benne, pedig lehet, hogy nem is egyértelmű. A közös étkezés példáján próbálom meg bemutatni, hol lehet elcsúszni.

Az étkezéskor elhangzó utasítás, figyelmeztetés, számonkérés „Tedd le! Ne nyúlj bele! Hányszor mondtam már! Azonnal fejezd be! Nem mehetsz el!” stb. nem tekinthető tanításnak, ezek csupán fegyelmezések.

Gondolhatja a szülő, hogy ebből a gyereknek tudnia kellene, hogy mit csináljon. De igazából csak azt tudja, mit ne csináljon. A rászólások feszültséget keltenek, és nemigen változtatnak a gyerek viselkedésén. A légkör azonban elkerülhetetlenül feszült lesz, ami gyakran robbanáshoz is vezet.

A frusztráció és a türelmetlenség forrása, hogy egy hosszútávú célt szeretnénk tanítás nélkül erőből kikényszeríteni. Ezért a probléma folyamatos, az eredmény bizonytalan, a közös étkezések pedig kellemetlenek. Nem kell ennek így történni. A cselekvés logikáját egy sütemény készítéséhez hasonlítanám.

Először el kell dönteni, mit szeretnénk, mi legyen a kimenet, amivel elégedettek leszünk. Például, ha úgy döntünk, hogy egy finom almáspitét akarunk sütni, akkor van a fejünkben egy kép az almáspitéről mint végeredményről. A cselekvés első eleme az lesz, hogy összeszedjük a hozzávalókat. Cukrot, lisztet, tojást stb. dió lehet benne, de nem szükséges. A mák biztosan nem illik bele. Ezek után a szükséges műveleteket meghatározott sorrendben egymás után elvégezzük. A műveletek többnyire nem cserélhetők föl. Előbb a tésztát kell megcsinálnom, hogy megtölthessem és csak akkor tehetem a sütőbe, ha már minden almáspite készítési műveletet elvégeztem.

Visszatérve a közös étkezéshez. A célunk lehet az, hogy a gyerek szépen egyen, illedelmesen viselkedjen, vagy csak annyi, hogy kellemes légkörben tudjunk együtt vacsorázni. A következő lépésben el kell képzelni és konkrétan megfogalmazni, hogy a kiválasztott cél mit jelent konkrétan. (hogy néz ki egy almáspite) Üljön egyenesen a gyerek, ne könyököljön, egyen késsel villával, használjon szalvétát, tudjon beszélgetni evés közben, ne nyúljon a tálba kézzel, tudjon szedni magának, vizet önteni stb. Ha a kimenet nem világos, akkor nem tudom ellenőrizni, hogy merre haladok, milyen lépések vannak még hátra és nem tudom értékelni a már elért eredményeket. A kinézetet, a látványt írom le. Pl. az almáspite az egy olyan sütemény, amiben két tésztalap között édes almatöltelék van.

A közös étkezés összetevőit ebben az esetben az étkezés körülményei jelentik. Hol ül a gyerek, elég magas-e a széke, kényelmes-e, nem csúszik le róla, nincs beszorítva, mennyire billeg stb. Ki ül mellette, lehet, hogy inkább a szülők közé kellene ültetni és nem a testvére mellé. Mi van a közelében, eléri a növényt, a szekrényt vagy bármi zavarót. Ha mozgékony akkor érdemes-e az asztalnak arra az oldalára ültetni, ahol könnyen kiszaladhat a konyhába, hogy feladatokat teljesítsen, hozza be a sót, hozzon még egy kanalat stb.

Ha a körülményeket megfigyeltük és tisztáztuk, akkor lehet egymásra építve, egyenként az étkezés elemeit tanítani. Az első lépés, hogy ott maradjon az asztalnál. Ezt nem direktbe csináljuk, hanem fordított logikával. Olyan helyre ültetjük, hogy könnyen tudjon mozogni, nem tiltjuk meg neki, hogy elmenjen, sőt, odaadjuk neki a levest, de pohárban, igya meg és elmehet. A család beszélgetve vacsorázik, neki nem kell ott maradni. Amikor jön a második fogás, akkor odahívjuk és könnyen ehető formában odaadjuk az ételét, ha megette elmehet. Ha nem jön, akkor az étele az asztalon marad a vacsora végéig, de utána elrakjuk, mert az étkezésnek vége. Természetesen szólunk mielőtt elpakolnánk. De ha elpakoltunk, akkor már nincs étkezés. Fontos, hogy a szavunknak súlya legyen. 

Ha igazából szeretne az asztalnál maradni, de nem tud mit csinálni, akkor az előbbi ételadagolós módszert alkalmazva, a két fogás között megengedjük, hogy egy bizonyos játékkal játszhasson, amíg nem jön a következő fogás.

Amíg azon dolgozunk, hogy egy étkezésnél minél tovább tudjon ülve maradni, addig nem foglalkozunk azzal, hogyan ül vagy hogyan eszik, bármilyen gusztustalan is legyen. Ugyanis, ha étkezés közben neveljük, akkor „menekülni” fog és nagyon nehezen vagy egyáltalán nem fogjuk elérni, hogy végig üljön egy étkezést a családdal.

A továbbiakban egyesével haladjunk. Mindig a legzavaróbb dolgot vegyük előre és a többivel ne foglalkozzunk. Pl. Ha azt tanítjuk, hogy csukott szájjal egyen, akkor ne szóljunk azért, mert kézzel veszi ki a levesből a répát.

Akkor van a legkevesebb probléma az étkezéssel, ha már egészen kiskorától hagyjuk, hogy egyedül egyen, tapogassa és játsszon az étellel. Amikor bennünket akar utánozni és két három évesen ő is kéri a villát, a kést adjuk oda, hogy próbálkozzon. Ne erőltessük és természeten felügyelet mellett, de hagyjuk, hogy próbálkozzon, amikor csak akar. Ne foglalkozzunk azzal, hogy mennyire maszatol maga körül, hogy még a haja is főzelékes. Minél nagyobb önállóságot adunk neki, annál jobb lesz a koordinációja és annál előbb találja meg a száját. Nem szabad a rövidtávú kényelmetlenség miatt egy hosszútávú problémát előállítani.

Ha már nagyobb a gyerek, és gondjaink vannak, akkor a fent leírt menetben lépésről lépésre haladjunk a célunk felé.

Nagyobb gyerekeknél motiváló helyzet lehet, amikor étterembe megyünk, vagy átmegy a barátjához vendégségbe. Kérdezzük meg, hogy tudja-e mire figyeljen, akarja-e, segítséget, tanácsot. Lehet, hogy visszautasít, de a legközelebbi vacsoránál jobban megfigyeli majd, hogy mi hogy eszünk.

A közös étkezési helyzeten próbáltam meg bemutatni, hogy ha viselkedésváltozást szeretnénk elérni, akkor hogyan érdemes a problémáról gondolkodni.

A tanulást meggyorsítja és igen hatékonnyá, a változást maradandóvá teszi, ha a célokat és eszközöket pontosan átlátjuk a fogalmakat konkretizáljuk és lassú, egyértelmű lépésekben haladunk előre.

Ha tetszett a post, akkor kérem, hogy a like gomb megnyomásával jelezzen vissza. Ha gyereknevelési kérdése vagy nevelési nehézsége van, akkor kérjen online konzultációt a fimotaidopont@gmail.com email címen. A szerzőről találhat információt a  www.drlaszlozsuzsa.com vagy a www.fimota.hu oldalon.

https://fimota.hu/termek/dr-laszlo-zsuzsa-gyakori-kerdesek-az-adhd-rol-letoltheto-pdf-formatumban