Miért fontos a nagyvonalúság az ADHD-s gyerekeknél?
Az ADHD-s gyerekek nemcsak annak a veszélynek vannak kitéve, hogy zaklatás áldozatai lesznek, de annak is, hogy ők maguk válnak zaklatóvá. Könnyen rá tudnak szállni arra, aki idegesíti őket. Gyorsaságuk, meggondolatlanságuk, impulzivitásuk miatt mondanak és csinálnak olyat, amit nem kellene. Majd bele tudják hergelni magukat és nehezen látják be, hogy hibáztak.
Ugyanakkor erős igazságérzetük, alapvető kedvességük, humoruk és jószivőségük miatt, a fent leírt negatívnak tünő tulajdonságaikat segíthetünk pozítívan kamatoztatni. Ehhez azonban megfelelő, stabil értékrendet kell kialakítanunk náluk.
Az értékrend formálása a legtöbb családban spontán módon történik. Egyrészt látja a gyerek, hogy mi hogyan viselkedünk más emberekkel. Milyen érvekkel magyarázzuk a magunk és mások viselkedését. Másrészt elvárunk, dicsérünk és neheztelünk a gyerek bizonyos viselkedéseiért. Ezeket időnként át is beszéljük velük.
Az ADHD-s gyerekeknél azonban nem lehet, vagyis nem jó a véletlenre bízni fontos dolgokat, mert a hibás tanulást utána nehéz korrigálni. Az értékrendet is a viselkedésük formálásán keresztül érhetjük el a legkönnyebben.
Általában a nagyvonalúsággal kezdünk, mert ezt már a kicsik is gyorsan megértik. A nagyvonalúságnál arra a fura kettősségre lehet építeni, amit a szülők egyik oldalról jószívűségnek hívnak, másik oldalról akaratosságnak.
A jószívűség egy pozítív jelző, ami a gyereket írja le. Ezzel szemben a nagyvonalúság a viselkedésére vonatkozik. És ha a viselkedését szeretnénk alakítani, akkor ez sokkal gyorsabban visz előre bennünket.
Másrészt az ADHD-s gyereknél nem tudunk haladni, vagyis bármi mást tanítani, amig nem tanulnak meg “elengedni”. Mindenki ismeri, milyen az ha “beakad” a gyerek. Amikor nem lehet vele beszélni, mert csak üvölt és ugyanazt ismétli “nem adom”, “nem akarom”, “de azt akarom”, “azonnal add ide” stb. Ugyanakkor, ami nincs a figyelem fókuszában, az nem érdekli őket.
Ezért dolgokról, akár nagy dolgokról is képesek könnyen lemondani egy adott pillanatban, míg egy apróságért balhéznak, egy másik pillanatban. Vagyis az ADHD-s gyerek lemondásában sokszor nincs különösebb erőfeszítés, ezért könnyű rátanítani a gyereket. Így gyorsan tudjuk sikerélményhez juttatni abban, hogy érezze, képes a viselkedését irányítani.
Tehát a kívánatos viselkedésre vadászunk, a viselkedést megcimkézzük, hogy majd később előhívhassuk. “Milyen nagyvonalú voltál, hogy odaadtad azt a legót” “Ez aztán nagyvonalúság, hogy hagytad, hogy elvegye az utolsó kekszet” azaz, röviden leírjuk az aktuális viselkedést és hozzákapcsoljuk a nagyvonalú szót.
Ezt sokszor ismételjük és amikor már sok tapasztalata van a gyereknek, akkor a nagyvonalú szóval elő tudjuk majd a megfelelő viselkedést hívni. “Andris kérlek légy most nagyvonalú, mert mennünk kell, .....mert látod, hogy nem enged, ....mert nem kellene most veszekedni stb.
Használjuk a szót és mellé egy félmondatos indoklást. Ha ezt megteszi, akkor azt megköszönjük és nyugtázzuk ismét egy fél mondattal “Köszönöm, a nagyvonalúságodnak hála most időben odaérünk. Hálás vagyok a nagyvonalúságodért, mert ezzel elkerültünk egy veszekedés.
Amikor intim beszélgetésre van lehetőségünk, akkor térjünk vissza a nagyvonalú viselkedésére és erősítsük meg és tudatosítsuk, pl. “Milyen jó, hogy a fontos dolgok és az apróságok, a lényeges és a lényegtelen között tudsz különbséget tenni. Igazán okos vagy, hogy felismerted, ha tovább vitatkozol az öcséddel, akkor az egész játék elromlik. Így, hogy tovább léptél milyen jól szórakoztunk.”
Az ADH-s gyerekek hamar megtapasztalják, hogy szociális kapcsolataik ugrásszerűen javulnak és társaik között is kedveltebbek lesznek. A nagyvonalúság pozitív spirált tud beindítani azzal, hogy erősíti a pozitív énképet. Az pedig csodálatos segítség lehet, ha esetleg az iskolában is beépül a szókincsbe és a tanárok is fontosnak találják a nagyvonalú viselkedés megerősítését.
Ha tetszett a poszt, akkor kérem, hogy a like gomb megnyomásával jelezzen vissza. Ha gyereknevelési kérdése vagy nevelési nehézsége van, akkor kérjen időpontot: