Munkatársak
Programjaink
Kiadványaink
Továbbépzés
Kalandtábor
Cikkek
Játék
ADHD

Hírek

bejelentkezés:
(06) 30
92-10-352

Részlet dr. László Zsuzsa készülő új könyvéből

Az örökmozgó kicsik még maguktól ébrednek, általában a család számára túl korán. Ahogy kipattan a szemük máris üvöltve kérik a kakaójukat, majd nagy energiával megkezdik a napot, nem értve és nem véve tudomást az álmos családtagokról.

Ebben a szakaszban nem érdemes küzdeni. Meg kell figyelni hánykor ébred a gyerek, és ezt tudomásul kell venni. Érdemes ügyeleti rendszer felállítani. Egyik nap az anya, a másikon az apa kel fel a gyerekhez és marad vele, hogy a többiek tudjanak aludni. Ha ezt nem vállaljuk fel, hanem inkább megpróbáljuk a gyereket visszafektetni, általában az egész család nyugalma felborul és mindenki haragudni fog a gyerekre, mindenki nyűgös és ideges lesz.

Még egy kicsit jobb az a megoldás, ha a gyereket megelőzve kel fel az ügyeletes. Ha a gyerek általában fél hatkor kel, akkor az aznapi ügyeletet vállaló apuka már 5-kor. Így van ideje felébredni, elkészíteni a kakaót, és a gyereket ébredéskor már kedvesen tudja üdvözölni.

Óvodás, iskolás korban megváltozik a helyzet. A gyerekek már többnyire nehezen ébrednek. Sok szülő hagyja a gyereket az utolsó pillanatig aludni, hogy többet pihenhessen. Ennek következményeként rövid idő marad a készülődésre. Sok lesz a sürgetés, noszogatás, esetleg veszekedés. Nem szerencsés a napot feszültséggel, idegeskedve kezdeni, mert ha a gyerek már a nap elején konfliktusba keveredik, nehéz lesz ezt helyrehoznia, ahogy a fáradtsága nő, egyre indulatosabb lesz.

Lépésenként a következőket tegyük:

1. Gondoljuk végig, mit kell a gyereknek reggel megcsinálni, és milyen sorrendben. Valójában ez csak néhány dolog: pl. toalett, mosakodás, öltözködés, reggeli, esetleg táska bepakolás.
2. Mérjük le és gondoljuk át, melyik tevékenységet mennyi idő alatt tudja a gyerek kényelmesen elvégezni.
3. Figyeljük meg, hogy az ébresztéstől kezdve mennyi idő alatt tér magához a gyerek.
4. A fentiek alapján számoljuk ki, hogy mikor kell a gyereket ébreszteni.
5. Kisebb gyereknél készítsünk egy táblázatot (rajzokkal illusztrálva a tevékenységet) és ezt beszéljük meg a gyerekkel. Nagyobb gyerekkel üljünk le és vonjuk be a táblázat elkészítésébe. Vegyük figyelembe, amit mond. Pl. szeretne zenére ébredni, utána szerinte 10' lustálkodás, ébredezés elég lesz stb. egyezkedjünk.
6. A megegyezés eredményét (a tevékenységek sorrendjét és időtartamát) rögzítsük táblázatba. Ezt jó, ha a gyerek készíti el magának és jó ha azt is kitalálja hová függeszti, hogy szeme előtt legyen.
7. Tisztázzuk a gyerekkel, hogy az időt melyik óra jelzi a számára. Lehet stoppert beállítani, vagy konyhai időmérőt, ami csörög. A nagyobb méretű vekkerórának meg van az az előnye, hogy a mutatók jól érzékelhetővé teszik a gyerek számára az idő múlását.
8. A gyerekben tudatosítani kell, hogy ennek az a célja, hogy kényelmesen, jó hangulatban kezdődjön a nap. Ha mindent időben csinál, nem lesz kapkodás, idegeskedés, veszekedés. Ha gyorsabb, nyer egy kis időt és még lesz egy kis szabadideje is. Ha nem készül el egyik tevékenységgel az adott időn belül, akkor a másikra kevesebb idő jut, vagy az kimarad.

FONTOS: ne feledkezzünk meg arról, amit következmények kezeléséről olvastunk (ld. könyv)

Lehetőleg ne kapcsoljuk be reggel a TV-t és a számítógépet és beszéljük meg előre, mivel fog játszani, ha nyer egy kis szabadidőt, tisztázzuk, hogy nagy játékba nem foghat bele.

Vigyázzunk: ha szükséges a gyereket egyszer figyelmeztethetjük kedvesen, de ha van megállapodás, akkor nem szabad sürgetni, nem szabad veszekedni, a szülő a saját dolgát végezze. Ha a gyerek 15 percet kért az öltözködésre és abból 12 percig játszik, de a 15. percben kész az öltözködéssel, akkor ennek örülhetünk, dicsérjük meg, és ne rövidítsük le az öltözködési időt.

Mit tegyünk, ha a gyerek mégsem készül el?

A szülők nem kis meglepetésére a gyerekek lelkesen együttműködnek egy áttekinthető rutin kialakításában. Az első héten nem is szokott probléma lenni. Ha a szülő jól csinálja a rutin kialakítást, akkor a gyerek természetes módon egyszer-egyszer kipróbálja, hogy mennyire stabil a rendszer. Ilyenkor nincs más teendő, mint nyugodtan figyelmeztetni a gyereket és szembesíteni a következményekkel. Pl. nem marad ideje a játékra, a reggelire vagy a táska bepakolására.

Mit jelent, hogy "a szülő jól csinálja a rutin kialakítását"?

Azt, hogy az előzetes meggondolásoknak megfelelően következetesen cselekszik.

1. A szülő is betartja az időhatárokat

PL. A szülő saját idejét is megszervezi és nem kapkod, idegeskedik reggel. "Jaj ezt még ki kell nyomtatnom, várjatok mindjárt kész vagyok" - mondja az ajtóban álló, útrakész gyerekeknek.

"Tegnap olyan későn feküdtünk le, had aludjon egy kicsit tovább."

"Tudom, hogy lenne még egy kis időd játszani, de anyának ma korábban kell elmennie. Gyere, siess már!"

Gondolkodjunk előre és amíg a rutin, az új szokás nem szilárdult meg, ne zavarjuk meg a rendszert. Ha fáradt a gyerek akkor is keltsük föl . Tíz perc alvástól nem lesz pihentebb, de a napját tönkre tehetjük, ha nem keltjük időben. Ilyenkor lehet többet babusgatni, többet segíteni neki. Ha mi felejtettünk el valamit, álljunk meg és döntsünk arról, hogy milyen következményt választunk. Megcsináljuk amit kell és mindannyian késünk. Nem csináljuk meg és időben beérünk. Elvisszük a gyerekeket , visszajövünk és telefonálunk, hogy késni fogunk. stb. Ha hibáztunk, mert nem gondolkodtunk előre, ne a gyereket büntessük.

2. Ha a gyerek késik, nyugodtan szembesítsük a következményekkel

PL. "Edd már azt a kenyeret! Látod, hogy kicsúsztunk az időből!"

Ne szorongjunk! Nem lesz a gyereknek semmi baja, ha kimarad egy reggeli. De ha ez a kialakított rendszer részeként történt és mi sajnáljuk, hogy így alakult akkor a gyerek ezt nem fogja megismételni. Ha ellenben dühösen veszekszünk vele, akkor nem a viselkedését (nem figyelt az órára) és a következményt (nem maradt ideje reggelizni) kapcsolja össze, hanem a két érzést ő éhes mi pedig haragszunk. Ez nem ad útmutatást a számára, de érzelmileg összekuszálja. Ha a táskáját nem volt ideje bepakolni, akkor vagy behány mindent vagy nem rak bele semmit. A viselkedésének a következményét majd a tanítóval tisztázzák. Ez a gyerek felelőssége, ne akarjuk ilyen esetben megvédeni. Viseljük el ha egyest hoz a gyerek éppúgy mintha a tanítónak meg lesz rólunk a véleménye.

3. Nem feledkezik meg a megerősítésről

Pl. "Jól van, persze, hogy jól csináltad csak gyere már!"

A program elején jó ha részenként dicsérjük, biztatjuk és vele örülünk. A napok elteltével már csak un. részleges megerősítést adunk. Egyszer-egyszer megdicsérjük. Azt azonban folyamatosan tudatosítjuk a gyerekben, hogy milyen kellemesek a reggelek, sokat nevetünk, jól érezzük magunkat, mindannyiunknak kellemesen indul a napja.

4. Nem gondolja, hogy ha néhány napig jól mennek a dolgok, hogy akkor már lehet lazítani

Pl. "Egész héten, olyan rendes volt, de már nem érdekli a dolog. Ez sem jött be, pedig már annyi mindent kipróbáltam."

A szülő is nézze az órát mindig és legyen tisztában vele, hogy a családtagok éppen hol tartanak. Lazítani akkor lehet, amikor már nem a megkönnyebbülést érezzük, hanem felszabadultnak érezzük magunkat. Kb. ez az a pont amikor a rutin nemcsak a gyereknél, de nálunk is kialakult.

5. A rávonatkozó viselkedési megállapodást betartja

PL. "Igyekezz már! Nézd az órát! Megint nem leszel kész és majd rohanhatunk! Vigyázz a kicsire, amíg megmosom a hajam, majd később játszol!"

A szülőnek is új rutint kell valójában megtanulnia. Abba kell hagyni, hogy állandóan figyelmeztesse a gyereket, veszekedjen vele. Ha a szülő hibázik a viselkedési következményeit neki kell viselni. Ha a gyerek reggeli rutinjában nincs benne, hogy a kistestvérére vigyázzon, akkor nem kérhetünk tőle ilyet.