K(á)osz!
avagy a felfordult világ
- Any! Tuti, hogy betörők jártak itt.
- Miből gondolod?
- Nézz körül! Eltűntek a kártyák az asztalról. Még ami alatta volt, azt is
ellopták. Nincs a földön a mágnes-gyűjteményem. Eltűntek a chipek. Még a múlt
heti rágómat is ellopták, amit direkt a virágcserép mellé tettem. Sehol nincsenek
az üveggolyók, a lakatoknak hűlt helye. Te látsz valahol legót? És hol vannak
az autók? A teljes viziflotta sem úszhatott csak úgy el. Nézd, tök száraz
a parketta. Sehol semmi nyoma árvíznek. Azt még csak megértem, hogy a dínók
és bogarak harcában a dínók végleg kipusztultak, elvégre globális felmelegedés
van, a bogarak pedig elszálltak, de hova tűnt a kristálycukor, amit olyan
nagy gonddal gyűjtögettem? Legalább húsz tasak volt még. Vagy nem is… Várjunk
csak! Kettőt megettem… nem, hármat és még kettőt, de mindegy. És a többi?
- Csak rendet raktam!
- Ez nem lehet igaz! Akkor most hol találom a dolgaimat?
- Hát természetesen a helyükön.
- Hát persze! Hogy ez nekem nem jutott eszembe! Az meg hol van?
- Mindegyik a maga helyén.
- Anya! Ha logikai játékot akarok játszani, akkor megzsarolom Pankát. Nincs
szükség erre a nagy felhajtásra.
- Dehogynem, drágám. Néha én is be szeretnék jönni hozzátok.
- Hát miért nem ezzel kezdted! Csak egyszerűen bekopogsz, én pedig elsöpröm
az ajtó előtti dolgokat és máris beléphetsz. Gondolom, hosszabb látogatást
amúgy sem terveztél.