Munkatársak
Programjaink
Kiadványaink
Továbbépzés
Kalandtábor
Cikkek
Játék
ADHD

Hírek

bejelentkezés:
(06) 30
92-10-352

Alulszocializált gyerek

Ebben az esetben egyszerű azt mondani, hogy a szülő elhanyagolja a gyerekét és sajnos van ilyen. Az esetek többségében azonban nem egészen ez a helyzet. Sok esetben a szülő törődik a gyerekkel a maga módján, de pl. nagyon nehéz életfeltételek között él a család és a megélhetés gondjai kötik le a szülő erejét, különösen ha sok gyerek is van. Más esetekben a szülő maga is alulszocializált, azaz nem ismeri, nem volt módja elsajátítani azokat az együttélési normákat, melyeket mi természetesnek veszünk és természetesként várunk el mindenkitől. Az is előfordul, hogy olyan értékrendet követ a család, mely a mi számunkra idegen.
Ezek a gyerekek nem követik az udvariasság szabályait. Nem köszönnek, nem kérnek, gyakran impulzívak és önfejűek. Vélt sérelmeiket azonnal megtorolják, sokszor csúnyán beszélnek, nem disztingválnak, társaikat megfélemlítik, dominanciájuk érvényesítése miatt gyakran keverednek verekedésbe.

A traumán átesett és/vagy érzelemzavarban szenvedő gyerek

Az ilyen gyerek sokféle tünetet produkálhat pl. bepisil, esetleg bekakil, tikkel, szorong, fóbiája van, kényszer-rögeszmés tüneteket mutat, gyakran fáj a feje, hasa, általában rosszkedvű, lehangolt vagy ellenkezőleg motorosan nagyon nyugtalan, órán elálmodozik, teljesítménye hullámzó, nem igazán érdekli a tanulás, tehernek érzi, fáradságra panaszkodik.

Az észlelési zavarban vagy részképességzavarban szenvedő gyerek

A részképességzavarban szenvedő gyerekek többsége úgy kezdi az iskolát mint társaik. Problémáik az idő előrehaladtával fokozatosan alakulnak ki és válnak egyre súlyosabbá. Pl. lelkesen elkezdenek olvasni tanulni, és bár egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek az eredmények, a sikerek csak nem következnek be. Minél értelmesebb a gyerek, annál hamarabb észreveszi, hogy sokkal nagyobb energia befektetés mellett is egyre jobban lemarad társaitól, a szülők és a pedagógus is csak szidják és büntetik. Ekkor kezd a gyerek az iskolában bohóckodni és otthon egyre nagyobb ellenállást tanúsítani a tanulással szemben. Olyan ez, mintha a kőművesnek malter nélkül kellene téglából házat építenie. Újra és újra felrakja, mert mindenféle szépet és jót ígérnek neki, ha sikerül - és mindig összeomlik. Ilyenkor persze, azt mondják neki, hogy ez azért van, mert ő nem jól csinálta. Egy idő után elkeseredik, becsapva érzi magát, dühöng és minden módon meg fogja tagadni a munkát. Hogy ez milyen személyiség romboló hatású talán nem kell külön elmondani. Nagyon sok értelmes, tehetséges ember kedve ment el a tanulástól egész életére ilyen tapasztalatok hatására.